becslés
Hungarian
Etymology
Pronunciation
- IPA(key): [ˈbɛt͡ʃleːʃ]
- Hyphenation: becs‧lés
Noun
becslés (plural becslések)
- estimate (rough calculation or guess)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | becslés | becslések |
| accusative | becslést | becsléseket |
| dative | becslésnek | becsléseknek |
| instrumental | becsléssel | becslésekkel |
| causal-final | becslésért | becslésekért |
| translative | becsléssé | becslésekké |
| terminative | becslésig | becslésekig |
| essive-formal | becslésként | becslésekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | becslésben | becslésekben |
| superessive | becslésen | becsléseken |
| adessive | becslésnél | becsléseknél |
| illative | becslésbe | becslésekbe |
| sublative | becslésre | becslésekre |
| allative | becsléshez | becslésekhez |
| elative | becslésből | becslésekből |
| delative | becslésről | becslésekről |
| ablative | becsléstől | becslésektől |
| non-attributive possessive – singular |
becslésé | becsléseké |
| non-attributive possessive – plural |
becsléséi | becslésekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | becslésem | becsléseim |
| 2nd person sing. | becslésed | becsléseid |
| 3rd person sing. | becslése | becslései |
| 1st person plural | becslésünk | becsléseink |
| 2nd person plural | becslésetek | becsléseitek |
| 3rd person plural | becslésük | becsléseik |
Further reading
- becslés in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- becslés in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).