desztillált
Hungarian
Etymology
desztillál + -t (past-tense and past-participle suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈdɛstilːaːlt]
- Hyphenation: desz‧til‧lált
- Rhymes: -aːlt
Verb
desztillált
- third-person singular indicative past indefinite of desztillál
Participle
desztillált
- past participle of desztillál
Adjective
desztillált (not comparable)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | desztillált | desztilláltak |
| accusative | desztilláltat | desztilláltakat |
| dative | desztilláltnak | desztilláltaknak |
| instrumental | desztillálttal | desztilláltakkal |
| causal-final | desztilláltért | desztilláltakért |
| translative | desztillálttá | desztilláltakká |
| terminative | desztilláltig | desztilláltakig |
| essive-formal | desztilláltként | desztilláltakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | desztilláltban | desztilláltakban |
| superessive | desztillálton | desztilláltakon |
| adessive | desztilláltnál | desztilláltaknál |
| illative | desztilláltba | desztilláltakba |
| sublative | desztilláltra | desztilláltakra |
| allative | desztillálthoz | desztilláltakhoz |
| elative | desztilláltból | desztilláltakból |
| delative | desztilláltról | desztilláltakról |
| ablative | desztillálttól | desztilláltaktól |
| non-attributive possessive – singular |
desztillálté | desztilláltaké |
| non-attributive possessive – plural |
desztilláltéi | desztilláltakéi |