dohos
Hungarian
Etymology
First attested in 1456. doh (“mustiness”) + -os (adjective-forming suffix)[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈdohoʃ]
- Hyphenation: do‧hos
- Rhymes: -oʃ
Adjective
dohos (comparative dohosabb, superlative legdohosabb)
- (literal) musty, fusty, stuffy (having an unpleasantly stale odour)
- Synonyms: áporodott, dohszagú
- (figurative, rare) stuffy, fusty (old-fashioned)
- Synonyms: elavult, idejétmúlt, régimódi
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | dohos | dohosak |
| accusative | dohosat | dohosakat |
| dative | dohosnak | dohosaknak |
| instrumental | dohossal | dohosakkal |
| causal-final | dohosért | dohosakért |
| translative | dohossá | dohosakká |
| terminative | dohosig | dohosakig |
| essive-formal | dohosként | dohosakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | dohosban | dohosakban |
| superessive | dohoson | dohosakon |
| adessive | dohosnál | dohosaknál |
| illative | dohosba | dohosakba |
| sublative | dohosra | dohosakra |
| allative | dohoshoz | dohosakhoz |
| elative | dohosból | dohosakból |
| delative | dohosról | dohosakról |
| ablative | dohostól | dohosaktól |
| non-attributive possessive – singular |
dohosé | dohosaké |
| non-attributive possessive – plural |
dohoséi | dohosakéi |
Derived terms
- dohosság
References
- ^ dohos in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- dohos in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- dohos in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).