egyenlőtlen
Hungarian
Etymology
From egyenlő (“equal”) + -tlen (“un-, -less, without”, privative adjective-forming suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛɟːɛnløːtlɛn]
- Hyphenation: egyen‧lőt‧len
- Rhymes: -ɛn
Adjective
egyenlőtlen (comparative egyenlőtlenebb, superlative legegyenlőtlenebb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | egyenlőtlen | egyenlőtlenek |
| accusative | egyenlőtlent | egyenlőtleneket |
| dative | egyenlőtlennek | egyenlőtleneknek |
| instrumental | egyenlőtlennel | egyenlőtlenekkel |
| causal-final | egyenlőtlenért | egyenlőtlenekért |
| translative | egyenlőtlenné | egyenlőtlenekké |
| terminative | egyenlőtlenig | egyenlőtlenekig |
| essive-formal | egyenlőtlenként | egyenlőtlenekként |
| essive-modal | egyenlőtlenül | — |
| inessive | egyenlőtlenben | egyenlőtlenekben |
| superessive | egyenlőtlenen | egyenlőtleneken |
| adessive | egyenlőtlennél | egyenlőtleneknél |
| illative | egyenlőtlenbe | egyenlőtlenekbe |
| sublative | egyenlőtlenre | egyenlőtlenekre |
| allative | egyenlőtlenhez | egyenlőtlenekhez |
| elative | egyenlőtlenből | egyenlőtlenekből |
| delative | egyenlőtlenről | egyenlőtlenekről |
| ablative | egyenlőtlentől | egyenlőtlenektől |
| non-attributive possessive – singular |
egyenlőtlené | egyenlőtleneké |
| non-attributive possessive – plural |
egyenlőtlenéi | egyenlőtlenekéi |
Derived terms
Further reading
- egyenlőtlen in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- egyenlőtlen in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).