elégséges
Hungarian
Etymology
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛleːkʃeːɡɛʃ]
- Hyphenation: elég‧sé‧ges
- Rhymes: -ɛʃ
Noun
elégséges (plural elégségesek)
- sufficient (the lowest passing grade awarded for a class in Hungary's 5-point grade system, indicating that performance met the minimum criteria)
Usage notes
The 5-point grade system in Hungary:
- jeles (“excellent”) or ötös (“five”), like English A
- jó (“good”) or négyes (“four”), like English B
- közepes (“fair, satisfactory”) or hármas (“three”), like English C
- elégséges (“sufficient”) or kettes (“two”), like English D
- elégtelen (“insufficient”) or egyes (“one”), like English F
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | elégséges | elégségesek |
| accusative | elégségest | elégségeseket |
| dative | elégségesnek | elégségeseknek |
| instrumental | elégségessel | elégségesekkel |
| causal-final | elégségesért | elégségesekért |
| translative | elégségessé | elégségesekké |
| terminative | elégségesig | elégségesekig |
| essive-formal | elégségesként | elégségesekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | elégségesben | elégségesekben |
| superessive | elégségesen | elégségeseken |
| adessive | elégségesnél | elégségeseknél |
| illative | elégségesbe | elégségesekbe |
| sublative | elégségesre | elégségesekre |
| allative | elégségeshez | elégségesekhez |
| elative | elégségesből | elégségesekből |
| delative | elégségesről | elégségesekről |
| ablative | elégségestől | elégségesektől |
| non-attributive possessive – singular |
elégségesé | elégségeseké |
| non-attributive possessive – plural |
elégségeséi | elégségesekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | elégségesem | elégségeseim |
| 2nd person sing. | elégségesed | elégségeseid |
| 3rd person sing. | elégségese | elégségesei |
| 1st person plural | elégségesünk | elégségeseink |
| 2nd person plural | elégségesetek | elégségeseitek |
| 3rd person plural | elégségesük | elégségeseik |
Adjective
elégséges (comparative elégségesebb, superlative legelégségesebb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | elégséges | elégségesek |
| accusative | elégségeset elégségest |
elégségeseket |
| dative | elégségesnek | elégségeseknek |
| instrumental | elégségessel | elégségesekkel |
| causal-final | elégségesért | elégségesekért |
| translative | elégségessé | elégségesekké |
| terminative | elégségesig | elégségesekig |
| essive-formal | elégségesként | elégségesekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | elégségesben | elégségesekben |
| superessive | elégségesen | elégségeseken |
| adessive | elégségesnél | elégségeseknél |
| illative | elégségesbe | elégségesekbe |
| sublative | elégségesre | elégségesekre |
| allative | elégségeshez | elégségesekhez |
| elative | elégségesből | elégségesekből |
| delative | elégségesről | elégségesekről |
| ablative | elégségestől | elégségesektől |
| non-attributive possessive – singular |
elégségesé | elégségeseké |
| non-attributive possessive – plural |
elégségeséi | elégségesekéi |
Further reading
- elégséges in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- elégséges in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).