elégtelenség

Hungarian

Etymology

elégtelen (“deficient”) +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛleːktɛlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: elég‧te‧len‧ség

Noun

elégtelenség (plural elégtelenségek)

  1. failure, deficiency

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elégtelenség elégtelenségek
accusative elégtelenséget elégtelenségeket
dative elégtelenségnek elégtelenségeknek
instrumental elégtelenséggel elégtelenségekkel
causal-final elégtelenségért elégtelenségekért
translative elégtelenséggé elégtelenségekké
terminative elégtelenségig elégtelenségekig
essive-formal elégtelenségként elégtelenségekként
essive-modal elégtelenségül —
inessive elégtelenségben elégtelenségekben
superessive elégtelenségen elégtelenségeken
adessive elégtelenségnél elégtelenségeknél
illative elégtelenségbe elégtelenségekbe
sublative elégtelenségre elégtelenségekre
allative elégtelenséghez elégtelenségekhez
elative elégtelenségből elégtelenségekből
delative elégtelenségről elégtelenségekről
ablative elégtelenségtől elégtelenségektől
non-attributive
possessive – singular 		elégtelenségé elégtelenségeké
non-attributive
possessive – plural 		elégtelenségéi elégtelenségekéi
Possessive forms of elégtelenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elégtelenségem elégtelenségeim
2nd person sing. elégtelenséged elégtelenségeid
3rd person sing. elégtelensége elégtelenségei
1st person plural elégtelenségünk elégtelenségeink
2nd person plural elégtelenségetek elégtelenségeitek
3rd person plural elégtelenségük elégtelenségeik

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.