erőnlétű

Hungarian

Etymology

erőnlét (“condition, fitness, stamina”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛrøːnleːtyː]
  • Hyphenation: erőn‧lé‧tű
  • Rhymes: -tyː

Adjective

erőnlétű (not comparable)

  1. of or with some specified physical condition, fitness, strength, stamina, shape or form
    jó erőnlétű sportember ― a sportsman in good physical condition

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative erőnlétű erőnlétűek
accusative erőnlétűt erőnlétűeket
dative erőnlétűnek erőnlétűeknek
instrumental erőnlétűvel erőnlétűekkel
causal-final erőnlétűért erőnlétűekért
translative erőnlétűvé erőnlétűekké
terminative erőnlétűig erőnlétűekig
essive-formal erőnlétűként erőnlétűekként
essive-modal — —
inessive erőnlétűben erőnlétűekben
superessive erőnlétűn erőnlétűeken
adessive erőnlétűnél erőnlétűeknél
illative erőnlétűbe erőnlétűekbe
sublative erőnlétűre erőnlétűekre
allative erőnlétűhöz erőnlétűekhez
elative erőnlétűből erőnlétűekből
delative erőnlétűről erőnlétűekről
ablative erőnlétűtől erőnlétűektől
non-attributive
possessive – singular 		erőnlétűé erőnlétűeké
non-attributive
possessive – plural 		erőnlétűéi erőnlétűekéi
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.