felelőtlenség

Hungarian

Etymology

From felelőtlen (irresponsible) +‎ -ség (-ity, -ness, noun-forming suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈfɛlɛløːtlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: fe‧le‧lőt‧len‧ség
  • Rhymes: -eːɡ

Noun

felelőtlenség (plural felelőtlenségek)

  1. irresponsibility
    Antonym: felelősség

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative felelőtlenség felelőtlenségek
accusative felelőtlenséget felelőtlenségeket
dative felelőtlenségnek felelőtlenségeknek
instrumental felelőtlenséggel felelőtlenségekkel
causal-final felelőtlenségért felelőtlenségekért
translative felelőtlenséggé felelőtlenségekké
terminative felelőtlenségig felelőtlenségekig
essive-formal felelőtlenségként felelőtlenségekként
essive-modal
inessive felelőtlenségben felelőtlenségekben
superessive felelőtlenségen felelőtlenségeken
adessive felelőtlenségnél felelőtlenségeknél
illative felelőtlenségbe felelőtlenségekbe
sublative felelőtlenségre felelőtlenségekre
allative felelőtlenséghez felelőtlenségekhez
elative felelőtlenségből felelőtlenségekből
delative felelőtlenségről felelőtlenségekről
ablative felelőtlenségtől felelőtlenségektől
non-attributive
possessive – singular
felelőtlenségé felelőtlenségeké
non-attributive
possessive – plural
felelőtlenségéi felelőtlenségekéi
Possessive forms of felelőtlenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. felelőtlenségem felelőtlenségeim
2nd person sing. felelőtlenséged felelőtlenségeid
3rd person sing. felelőtlensége felelőtlenségei
1st person plural felelőtlenségünk felelőtlenségeink
2nd person plural felelőtlenségetek felelőtlenségeitek
3rd person plural felelőtlenségük felelőtlenségeik

Derived terms

  • felelőtlenségi

Further reading

  • felelőtlenség in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.