felszólít

Hungarian

Alternative forms

  • fölszólít

Etymology

fel- +‎ szólít

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈfɛlsoːliːt]
  • Hyphenation: fel‧szó‧lít
  • Rhymes: -iːt

Verb

felszólít

  1. (transitive) to call on (to request or ask someone to do something: -ra/-re)
    felszólít a távozásrato ask someone to leave
  2. (transitive, of a teacher) to call on (to select a student in a classroom to provide an answer)

Conjugation

Conjugation of felszólít
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal
3rd person sg,
2nd p. sg formal
1st person pl 2nd person pl
informal
3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. felszólítok felszólítasz felszólít felszólítunk felszólítotok felszólítanak
def. felszólítom felszólítod felszólítja felszólítjuk felszólítjátok felszólítják
2nd obj felszólítalak
past indef. felszólítottam felszólítottál felszólított felszólítottunk felszólítottatok felszólítottak
def. felszólítottam felszólítottad felszólította felszólítottuk felszólítottátok felszólították
2nd obj felszólítottalak
future
Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. fel fog szólítani.
archaic
preterite
indef. felszólíték felszólítál felszólíta felszólítánk felszólítátok felszólítának
def. felszólítám felszólítád felszólítá felszólítánk felszólítátok felszólíták
2nd obj felszólítálak
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. felszólít vala, felszólított vala/volt.
archaic future indef. felszólítandok felszólítandasz felszólítand felszólítandunk felszólítandotok felszólítandanak
def. felszólítandom felszólítandod felszólítandja felszólítandjuk felszólítandjátok felszólítandják
2nd obj felszólítandalak
condi­tional pre­sent indef. felszólítanék felszólítanál felszólítana felszólítanánk felszólítanátok felszólítanának
def. felszólítanám felszólítanád felszólítaná felszólítanánk
(or felszólítanók)
felszólítanátok felszólítanák
2nd obj felszólítanálak
past Indicative past forms followed by volna, e.g. felszólított volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. felszólítsak felszólíts or
felszólítsál
felszólítson felszólítsunk felszólítsatok felszólítsanak
def. felszólítsam felszólítsd or
felszólítsad
felszólítsa felszólítsuk felszólítsátok felszólítsák
2nd obj felszólítsalak
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. felszólított légyen
infinitive felszólítani felszólítanom felszólítanod felszólítania felszólítanunk felszólítanotok felszólítaniuk
other
forms
verbal noun present part. past part. future part. adverbial participle causative
felszólítás felszólító felszólított felszólítandó felszólítva (felszólítván) felszólíttat
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular
(and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem szólít fel or fel is szólít.
Potential conjugation of felszólít
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal
3rd person sg,
2nd p. sg formal
1st person pl 2nd person pl
informal
3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. felszólíthatok felszólíthatsz felszólíthat felszólíthatunk felszólíthattok felszólíthatnak
def. felszólíthatom felszólíthatod felszólíthatja felszólíthatjuk felszólíthatjátok felszólíthatják
2nd obj felszólíthatlak
past indef. felszólíthattam felszólíthattál felszólíthatott felszólíthattunk felszólíthattatok felszólíthattak
def. felszólíthattam felszólíthattad felszólíthatta felszólíthattuk felszólíthattátok felszólíthatták
2nd obj felszólíthattalak
archaic
preterite
indef. felszólíthaték felszólíthatál felszólíthata felszólíthatánk felszólíthatátok felszólíthatának
def. felszólíthatám felszólíthatád felszólíthatá felszólíthatánk felszólíthatátok felszólíthaták
2nd obj felszólíthatálak
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. felszólíthat vala, felszólíthatott vala/volt.
archaic future indef. felszólíthatandok
or felszólítandhatok
felszólíthatandasz
or felszólítandhatsz
felszólíthatand
or felszólítandhat
felszólíthatandunk
or felszólítandhatunk
felszólíthatandotok
or felszólítandhattok
felszólíthatandanak
or felszólítandhatnak
def. felszólíthatandom
or felszólítandhatom
felszólíthatandod
or felszólítandhatod
felszólíthatandja
or felszólítandhatja
felszólíthatandjuk
or felszólítandhatjuk
felszólíthatandjátok
or felszólítandhatjátok
felszólíthatandják
or felszólítandhatják
2nd obj felszólíthatandalak
or felszólítandhatlak
condi­tional pre­sent indef. felszólíthatnék felszólíthatnál felszólíthatna felszólíthatnánk felszólíthatnátok felszólíthatnának
def. felszólíthatnám felszólíthatnád felszólíthatná felszólíthatnánk
(or felszólíthatnók)
felszólíthatnátok felszólíthatnák
2nd obj felszólíthatnálak
past Indicative past forms followed by volna, e.g. felszólíthatott volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. felszólíthassak felszólíthass or
felszólíthassál
felszólíthasson felszólíthassunk felszólíthassatok felszólíthassanak
def. felszólíthassam felszólíthasd or
felszólíthassad
felszólíthassa felszólíthassuk felszólíthassátok felszólíthassák
2nd obj felszólíthassalak
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. felszólíthatott légyen
infinitive (felszólíthatni) (felszólíthatnom) (felszólíthatnod) (felszólíthatnia) (felszólíthatnunk) (felszólíthatnotok) (felszólíthatniuk)
other
forms
positive adjective negative adjective adverbial participle
felszólítható felszólíthatatlan (felszólíthatva / felszólíthatván)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem szólíthat fel or fel is szólíthat.

Derived terms

  • felszólítás

Further reading

  • felszólít in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.