felszólító
Hungarian
Etymology
felszólít + -ó (present-participle suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈfɛlsoːliːtoː]
- Hyphenation: fel‧szó‧lí‧tó
- Rhymes: -toː
Participle
felszólító
- present participle of felszólít
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | felszólító | felszólítók felszólítóak |
| accusative | felszólítót | felszólítókat felszólítóakat |
| dative | felszólítónak | felszólítóknak felszólítóaknak |
| instrumental | felszólítóval | felszólítókkal felszólítóakkal |
| causal-final | felszólítóért | felszólítókért felszólítóakért |
| translative | felszólítóvá | felszólítókká felszólítóakká |
| terminative | felszólítóig | felszólítókig felszólítóakig |
| essive-formal | felszólítóként | felszólítókként felszólítóakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | felszólítóban | felszólítókban felszólítóakban |
| superessive | felszólítón | felszólítókon felszólítóakon |
| adessive | felszólítónál | felszólítóknál felszólítóaknál |
| illative | felszólítóba | felszólítókba felszólítóakba |
| sublative | felszólítóra | felszólítókra felszólítóakra |
| allative | felszólítóhoz | felszólítókhoz felszólítóakhoz |
| elative | felszólítóból | felszólítókból felszólítóakból |
| delative | felszólítóról | felszólítókról felszólítóakról |
| ablative | felszólítótól | felszólítóktól felszólítóaktól |
| non-attributive possessive – singular |
felszólítóé | felszólítóké felszólítóaké |
| non-attributive possessive – plural |
felszólítóéi | felszólítókéi felszólítóakéi |