híresztelés
Hungarian
Etymology
From híresztel (“to rumour, rumor”) + -és (noun-forming suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈhiːrɛstɛleːʃ]
- Hyphenation: hí‧resz‧te‧lés
Noun
híresztelés (plural híresztelések)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | híresztelés | híresztelések |
| accusative | híresztelést | híreszteléseket |
| dative | híresztelésnek | híreszteléseknek |
| instrumental | híreszteléssel | híresztelésekkel |
| causal-final | híresztelésért | híresztelésekért |
| translative | híreszteléssé | híresztelésekké |
| terminative | híresztelésig | híresztelésekig |
| essive-formal | híresztelésként | híresztelésekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | híresztelésben | híresztelésekben |
| superessive | híresztelésen | híreszteléseken |
| adessive | híresztelésnél | híreszteléseknél |
| illative | híresztelésbe | híresztelésekbe |
| sublative | híresztelésre | híresztelésekre |
| allative | híreszteléshez | híresztelésekhez |
| elative | híresztelésből | híresztelésekből |
| delative | híresztelésről | híresztelésekről |
| ablative | híreszteléstől | híresztelésektől |
| non-attributive possessive – singular |
híresztelésé | híreszteléseké |
| non-attributive possessive – plural |
híreszteléséi | híresztelésekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | híresztelésem | híreszteléseim |
| 2nd person sing. | híresztelésed | híreszteléseid |
| 3rd person sing. | híresztelése | híresztelései |
| 1st person plural | híresztelésünk | híreszteléseink |
| 2nd person plural | híresztelésetek | híreszteléseitek |
| 3rd person plural | híresztelésük | híreszteléseik |
Further reading
- híresztelés in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.