időszerűtlen
Hungarian
Etymology
From időszerű (“timely”) + -tlen (“un-, without”, privative adjective-forming suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈidøːsɛryːtlɛn]
- Hyphenation: idő‧sze‧rűt‧len
- Rhymes: -ɛn
Adjective
időszerűtlen (comparative időszerűtlenebb, superlative legidőszerűtlenebb)
- untimely, inopportune
- Synonyms: korszerűtlen, nem időszerű
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | időszerűtlen | időszerűtlenek |
| accusative | időszerűtlent | időszerűtleneket |
| dative | időszerűtlennek | időszerűtleneknek |
| instrumental | időszerűtlennel | időszerűtlenekkel |
| causal-final | időszerűtlenért | időszerűtlenekért |
| translative | időszerűtlenné | időszerűtlenekké |
| terminative | időszerűtlenig | időszerűtlenekig |
| essive-formal | időszerűtlenként | időszerűtlenekként |
| essive-modal | időszerűtlenül | — |
| inessive | időszerűtlenben | időszerűtlenekben |
| superessive | időszerűtlenen | időszerűtleneken |
| adessive | időszerűtlennél | időszerűtleneknél |
| illative | időszerűtlenbe | időszerűtlenekbe |
| sublative | időszerűtlenre | időszerűtlenekre |
| allative | időszerűtlenhez | időszerűtlenekhez |
| elative | időszerűtlenből | időszerűtlenekből |
| delative | időszerűtlenről | időszerűtlenekről |
| ablative | időszerűtlentől | időszerűtlenektől |
| non-attributive possessive – singular |
időszerűtlené | időszerűtleneké |
| non-attributive possessive – plural |
időszerűtlenéi | időszerűtlenekéi |
Derived terms
Further reading
- időszerűtlen in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.