illő

See also: illo, illó, and -illo

Hungarian

Etymology

illik +‎ -ő

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈilːøː]
  • Hyphenation: il‧lő
  • Rhymes: -løː

Participle

illő

  1. present participle of illik

Adjective

illő (comparative illőbb, superlative legillőbb)

  1. becoming, seemly, appropriate, proper, correct, fitting

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative illő illőek
accusative illőt illőeket
dative illőnek illőeknek
instrumental illővel illőekkel
causal-final illőért illőekért
translative illővé illőekké
terminative illőig illőekig
essive-formal illőként illőekként
essive-modal — —
inessive illőben illőekben
superessive illőn illőeken
adessive illőnél illőeknél
illative illőbe illőekbe
sublative illőre illőekre
allative illőhöz illőekhez
elative illőből illőekből
delative illőről illőekről
ablative illőtől illőektől
non-attributive
possessive – singular 		illőé illőeké
non-attributive
possessive – plural 		illőéi illőekéi

Further reading

  • illő in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.