illetéktelen
Hungarian
Etymology
From illeték + -telen (“un-, -less, without”, privative adjective-forming suffix), from illet + -ék. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈilːɛteːktɛlɛn]
- Hyphenation: il‧le‧ték‧te‧len
- Rhymes: -ɛn
Adjective
illetéktelen (comparative illetéktelenebb, superlative legilletéktelenebb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | illetéktelen | illetéktelenek |
| accusative | illetéktelent | illetékteleneket |
| dative | illetéktelennek | illetékteleneknek |
| instrumental | illetéktelennel | illetéktelenekkel |
| causal-final | illetéktelenért | illetéktelenekért |
| translative | illetéktelenné | illetéktelenekké |
| terminative | illetéktelenig | illetéktelenekig |
| essive-formal | illetéktelenként | illetéktelenekként |
| essive-modal | illetéktelenül | — |
| inessive | illetéktelenben | illetéktelenekben |
| superessive | illetéktelenen | illetékteleneken |
| adessive | illetéktelennél | illetékteleneknél |
| illative | illetéktelenbe | illetéktelenekbe |
| sublative | illetéktelenre | illetéktelenekre |
| allative | illetéktelenhez | illetéktelenekhez |
| elative | illetéktelenből | illetéktelenekből |
| delative | illetéktelenről | illetéktelenekről |
| ablative | illetéktelentől | illetéktelenektől |
| non-attributive possessive – singular |
illetéktelené | illetékteleneké |
| non-attributive possessive – plural |
illetéktelenéi | illetéktelenekéi |
Derived terms
- illetéktelenség
Noun
illetéktelen (plural illetéktelenek)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | illetéktelen | illetéktelenek |
| accusative | illetéktelent | illetékteleneket |
| dative | illetéktelennek | illetékteleneknek |
| instrumental | illetéktelennel | illetéktelenekkel |
| causal-final | illetéktelenért | illetéktelenekért |
| translative | illetéktelenné | illetéktelenekké |
| terminative | illetéktelenig | illetéktelenekig |
| essive-formal | illetéktelenként | illetéktelenekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | illetéktelenben | illetéktelenekben |
| superessive | illetéktelenen | illetékteleneken |
| adessive | illetéktelennél | illetékteleneknél |
| illative | illetéktelenbe | illetéktelenekbe |
| sublative | illetéktelenre | illetéktelenekre |
| allative | illetéktelenhez | illetéktelenekhez |
| elative | illetéktelenből | illetéktelenekből |
| delative | illetéktelenről | illetéktelenekről |
| ablative | illetéktelentől | illetéktelenektől |
| non-attributive possessive – singular |
illetéktelené | illetékteleneké |
| non-attributive possessive – plural |
illetéktelenéi | illetéktelenekéi |
References
- ^ illetéktelen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- illetéktelen in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.