képzett
Hungarian
Etymology
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkeːbzɛtː]
Audio: (file) - Hyphenation: kép‧zett
- Rhymes: -ɛtː
Verb
képzett
- third-person singular indicative past indefinite of képez
Participle
képzett
- past participle of képez
Adjective
képzett (comparative képzettebb, superlative legképzettebb)
Usage notes
Not to be confused with képzet (“idea, notion, image”).
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | képzett | képzettek |
| accusative | képzettet | képzetteket |
| dative | képzettnek | képzetteknek |
| instrumental | képzettel | képzettekkel |
| causal-final | képzettért | képzettekért |
| translative | képzetté | képzettekké |
| terminative | képzettig | képzettekig |
| essive-formal | képzettként | képzettekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | képzettben | képzettekben |
| superessive | képzetten | képzetteken |
| adessive | képzettnél | képzetteknél |
| illative | képzettbe | képzettekbe |
| sublative | képzettre | képzettekre |
| allative | képzetthez | képzettekhez |
| elative | képzettből | képzettekből |
| delative | képzettről | képzettekről |
| ablative | képzettől | képzettektől |
| non-attributive possessive – singular |
képzetté | képzetteké |
| non-attributive possessive – plural |
képzettéi | képzettekéi |
Derived terms
Further reading
- képzett in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.