szakképzett
Hungarian
Etymology
szak + képzett, calque from German. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsɒkːeːbzɛtː]
- Hyphenation: szak‧kép‧zett
- Rhymes: -ɛtː
Adjective
szakképzett (comparative szakképzettebb, superlative legszakképzettebb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szakképzett | szakképzettek |
| accusative | szakképzettet | szakképzetteket |
| dative | szakképzettnek | szakképzetteknek |
| instrumental | szakképzettel | szakképzettekkel |
| causal-final | szakképzettért | szakképzettekért |
| translative | szakképzetté | szakképzettekké |
| terminative | szakképzettig | szakképzettekig |
| essive-formal | szakképzettként | szakképzettekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szakképzettben | szakképzettekben |
| superessive | szakképzetten | szakképzetteken |
| adessive | szakképzettnél | szakképzetteknél |
| illative | szakképzettbe | szakképzettekbe |
| sublative | szakképzettre | szakképzettekre |
| allative | szakképzetthez | szakképzettekhez |
| elative | szakképzettből | szakképzettekből |
| delative | szakképzettről | szakképzettekről |
| ablative | szakképzettől | szakképzettektől |
| non-attributive possessive – singular |
szakképzetté | szakképzetteké |
| non-attributive possessive – plural |
szakképzettéi | szakképzettekéi |
References
- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
- szakképzett in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.