kettőshangzó
Hungarian
Etymology
kettős (“double, dual”) + hangzó (“vowel”), from kettő (“two”) + -s (adjective-forming suffix) + hangzik (“to sound”) + -ó (present participle suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkɛtːøːʃhɒŋɡzoː]
- Hyphenation: ket‧tős‧hang‧zó
- Rhymes: -zoː
Noun
kettőshangzó (plural kettőshangzók)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kettőshangzó | kettőshangzók |
| accusative | kettőshangzót | kettőshangzókat |
| dative | kettőshangzónak | kettőshangzóknak |
| instrumental | kettőshangzóval | kettőshangzókkal |
| causal-final | kettőshangzóért | kettőshangzókért |
| translative | kettőshangzóvá | kettőshangzókká |
| terminative | kettőshangzóig | kettőshangzókig |
| essive-formal | kettőshangzóként | kettőshangzókként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kettőshangzóban | kettőshangzókban |
| superessive | kettőshangzón | kettőshangzókon |
| adessive | kettőshangzónál | kettőshangzóknál |
| illative | kettőshangzóba | kettőshangzókba |
| sublative | kettőshangzóra | kettőshangzókra |
| allative | kettőshangzóhoz | kettőshangzókhoz |
| elative | kettőshangzóból | kettőshangzókból |
| delative | kettőshangzóról | kettőshangzókról |
| ablative | kettőshangzótól | kettőshangzóktól |
| non-attributive possessive – singular |
kettőshangzóé | kettőshangzóké |
| non-attributive possessive – plural |
kettőshangzóéi | kettőshangzókéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | kettőshangzóm | kettőshangzóim |
| 2nd person sing. | kettőshangzód | kettőshangzóid |
| 3rd person sing. | kettőshangzója | kettőshangzói |
| 1st person plural | kettőshangzónk | kettőshangzóink |
| 2nd person plural | kettőshangzótok | kettőshangzóitok |
| 3rd person plural | kettőshangzójuk | kettőshangzóik |
Further reading
- kettőshangzó in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.