kiáltás
Hungarian
Etymology
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkijaːltaːʃ]
- Hyphenation: ki‧ál‧tás
Noun
kiáltás (plural kiáltások)
- cry (a shout or scream)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kiáltás | kiáltások |
| accusative | kiáltást | kiáltásokat |
| dative | kiáltásnak | kiáltásoknak |
| instrumental | kiáltással | kiáltásokkal |
| causal-final | kiáltásért | kiáltásokért |
| translative | kiáltássá | kiáltásokká |
| terminative | kiáltásig | kiáltásokig |
| essive-formal | kiáltásként | kiáltásokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kiáltásban | kiáltásokban |
| superessive | kiáltáson | kiáltásokon |
| adessive | kiáltásnál | kiáltásoknál |
| illative | kiáltásba | kiáltásokba |
| sublative | kiáltásra | kiáltásokra |
| allative | kiáltáshoz | kiáltásokhoz |
| elative | kiáltásból | kiáltásokból |
| delative | kiáltásról | kiáltásokról |
| ablative | kiáltástól | kiáltásoktól |
| non-attributive possessive – singular |
kiáltásé | kiáltásoké |
| non-attributive possessive – plural |
kiáltáséi | kiáltásokéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | kiáltásom | kiáltásaim |
| 2nd person sing. | kiáltásod | kiáltásaid |
| 3rd person sing. | kiáltása | kiáltásai |
| 1st person plural | kiáltásunk | kiáltásaink |
| 2nd person plural | kiáltásotok | kiáltásaitok |
| 3rd person plural | kiáltásuk | kiáltásaik |
Derived terms
Compound words
Further reading
- kiáltás in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.