kivált

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkivaːlt]
  • Hyphenation: ki‧vált
  • Rhymes: -aːlt

Etymology 1

ki- +‎ vált

Verb

kivált

  1. (transitive) to take out, redeem (from the pawnshop)
  2. (transitive) to take out (e.g. a permit or licence)
  3. (transitive) to ransom (to pay a price to set someone free from captivity or punishment)
  4. (transitive) to bail out
  5. (transitive) to trigger, spark, elicit, evoke (a response, reaction, or emotion)
    Synonym: előidéz
  6. (transitive) to replace, substitute
    Synonyms: helyettesít, pótol
Conjugation
Conjugation of kivált
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal 		3rd person sg,
2nd p. sg formal 		1st person pl 2nd person pl
informal 		3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. kiváltok kiváltasz kivált kiváltunk kiváltotok kiváltanak
def. kiváltom kiváltod kiváltja kiváltjuk kiváltjátok kiváltják
2nd obj kiváltalak
past indef. kiváltottam kiváltottál kiváltott kiváltottunk kiváltottatok kiváltottak
def. kiváltottam kiváltottad kiváltotta kiváltottuk kiváltottátok kiváltották
2nd obj kiváltottalak
future
Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. ki fog váltani.
archaic
preterite 		indef. kiválték kiváltál kiválta kiváltánk kiváltátok kiváltának
def. kiváltám kiváltád kiváltá kiváltánk kiváltátok kiválták
2nd obj kiváltálak
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. kivált vala, kiváltott vala/volt.
archaic future indef. kiváltandok kiváltandasz kiváltand kiváltandunk kiváltandotok kiváltandanak
def. kiváltandom kiváltandod kiváltandja kiváltandjuk kiváltandjátok kiváltandják
2nd obj kiváltandalak
condi­tional pre­sent indef. kiváltanék kiváltanál kiváltana kiváltanánk kiváltanátok kiváltanának
def. kiváltanám kiváltanád kiváltaná kiváltanánk
(or kiváltanók) 		kiváltanátok kiváltanák
2nd obj kiváltanálak
past Indicative past forms followed by volna, e.g. kiváltott volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. kiváltsak kiválts or
kiváltsál 		kiváltson kiváltsunk kiváltsatok kiváltsanak
def. kiváltsam kiváltsd or
kiváltsad 		kiváltsa kiváltsuk kiváltsátok kiváltsák
2nd obj kiváltsalak
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. kiváltott légyen
infinitive kiváltani kiváltanom kiváltanod kiváltania kiváltanunk kiváltanotok kiváltaniuk
other
forms 		verbal noun present part. past part. future part. adverbial participle causative
kiváltás kiváltó kiváltott kiváltandó kiváltva (kiváltván) kiváltat
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular
(and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem vált ki or ki is vált.
Potential conjugation of kivált
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal 		3rd person sg,
2nd p. sg formal 		1st person pl 2nd person pl
informal 		3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. kiválthatok kiválthatsz kiválthat kiválthatunk kiválthattok kiválthatnak
def. kiválthatom kiválthatod kiválthatja kiválthatjuk kiválthatjátok kiválthatják
2nd obj kiválthatlak
past indef. kiválthattam kiválthattál kiválthatott kiválthattunk kiválthattatok kiválthattak
def. kiválthattam kiválthattad kiválthatta kiválthattuk kiválthattátok kiválthatták
2nd obj kiválthattalak
archaic
preterite 		indef. kiválthaték kiválthatál kiválthata kiválthatánk kiválthatátok kiválthatának
def. kiválthatám kiválthatád kiválthatá kiválthatánk kiválthatátok kiválthaták
2nd obj kiválthatálak
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. kiválthat vala, kiválthatott vala/volt.
archaic future indef. kiválthatandok
or kiváltandhatok 		kiválthatandasz
or kiváltandhatsz 		kiválthatand
or kiváltandhat 		kiválthatandunk
or kiváltandhatunk 		kiválthatandotok
or kiváltandhattok 		kiválthatandanak
or kiváltandhatnak
def. kiválthatandom
or kiváltandhatom 		kiválthatandod
or kiváltandhatod 		kiválthatandja
or kiváltandhatja 		kiválthatandjuk
or kiváltandhatjuk 		kiválthatandjátok
or kiváltandhatjátok 		kiválthatandják
or kiváltandhatják
2nd obj kiválthatandalak
or kiváltandhatlak
condi­tional pre­sent indef. kiválthatnék kiválthatnál kiválthatna kiválthatnánk kiválthatnátok kiválthatnának
def. kiválthatnám kiválthatnád kiválthatná kiválthatnánk
(or kiválthatnók) 		kiválthatnátok kiválthatnák
2nd obj kiválthatnálak
past Indicative past forms followed by volna, e.g. kiválthatott volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. kiválthassak kiválthass or
kiválthassál 		kiválthasson kiválthassunk kiválthassatok kiválthassanak
def. kiválthassam kiválthasd or
kiválthassad 		kiválthassa kiválthassuk kiválthassátok kiválthassák
2nd obj kiválthassalak
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. kiválthatott légyen
infinitive (kiválthatni) (kiválthatnom) (kiválthatnod) (kiválthatnia) (kiválthatnunk) (kiválthatnotok) (kiválthatniuk)
other
forms 		positive adjective negative adjective adverbial participle
kiváltható kiválthatatlan (kiválthatva / kiválthatván)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem válthat ki or ki is válthat.
Derived terms
  • kiváltás
  • kiváltható

Etymology 2

Shortened from kiváltképpen (“especially”).[1]

Adverb

kivált (superlative legkivált)

  1. (literary or formal) especially, in particular, above all
    Synonyms: főleg, főként, főképp, főképpen, különösen, mindenekelőtt, elsősorban

Etymology 3

kiválik (“to separate, split off, secede”) +‎ -t (past-tense and past-participle suffix)

Verb

kivált

  1. third-person singular indicative past indefinite of kiválik

Participle

kivált

  1. past participle of kiválik
Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative kivált kiváltak
accusative kiváltat kiváltakat
dative kiváltnak kiváltaknak
instrumental kiválttal kiváltakkal
causal-final kiváltért kiváltakért
translative kiválttá kiváltakká
terminative kiváltig kiváltakig
essive-formal kiváltként kiváltakként
essive-modal — —
inessive kiváltban kiváltakban
superessive kiválton kiváltakon
adessive kiváltnál kiváltaknál
illative kiváltba kiváltakba
sublative kiváltra kiváltakra
allative kiválthoz kiváltakhoz
elative kiváltból kiváltakból
delative kiváltról kiváltakról
ablative kiválttól kiváltaktól
non-attributive
possessive – singular 		kiválté kiváltaké
non-attributive
possessive – plural 		kiváltéi kiváltakéi

References

  1. ^ kivált in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • (to redeem): kivált in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
  • (separated): kivált in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
  • (especially): kivált in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.