kompetens

Hungarian

Etymology

Internationalism, chiefly via German kompetent (“competent”), ultimately from Latin competēns (“meeting, coinciding”), present participle of competō (“coincide, be equal to, be capable of”).[1][2] With -ens ending.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkompɛtɛnʃ]
  • Hyphenation: kom‧pe‧tens
  • Rhymes: -ɛnʃ

Adjective

kompetens (comparative kompetensebb, superlative legkompetensebb)

  1. competent, skilled (having sufficient skill, knowledge, ability, or qualifications)
    Synonyms: hozzáértő, jártas
    Antonym: inkompetens
  2. competent (having jurisdiction or authority over a particular issue or question)
    Synonym: illetékes
    Antonym: inkompetens

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kompetens kompetensek
accusative kompetenset kompetenseket
dative kompetensnek kompetenseknek
instrumental kompetenssel kompetensekkel
causal-final kompetensért kompetensekért
translative kompetenssé kompetensekké
terminative kompetensig kompetensekig
essive-formal kompetensként kompetensekként
essive-modal — —
inessive kompetensben kompetensekben
superessive kompetensen kompetenseken
adessive kompetensnél kompetenseknél
illative kompetensbe kompetensekbe
sublative kompetensre kompetensekre
allative kompetenshez kompetensekhez
elative kompetensből kompetensekből
delative kompetensről kompetensekről
ablative kompetenstől kompetensektől
non-attributive
possessive – singular 		kompetensé kompetenseké
non-attributive
possessive – plural 		kompetenséi kompetensekéi

References

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
  2. ^ kompetens in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further reading

  • kompetens in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.

Swedish

Pronunciation

  • Audio:(file)

Noun

kompetens c

  1. competence ((sufficient) ability to perform a task)
    Antonym: inkompetens
  2. competence (legal authorization to perform a task)

Declension

Declension of kompetens
nominative genitive
singular indefinite kompetens kompetens
definite kompetensen kompetensens
plural indefinite kompetenser kompetensers
definite kompetenserna kompetensernas

References

This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.