kovásztalan
Hungarian
Etymology
From kovász (“leaven”) + -talan (“-less, without”, privative adjective-forming suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkovaːstɒlɒn]
- Hyphenation: ko‧vász‧ta‧lan
- Rhymes: -ɒn
Adjective
kovásztalan (not comparable)
- unleavened, leavenless
- Antonym: kovászos
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kovásztalan | kovásztalanok |
| accusative | kovásztalant | kovásztalanokat |
| dative | kovásztalannak | kovásztalanoknak |
| instrumental | kovásztalannal | kovásztalanokkal |
| causal-final | kovásztalanért | kovásztalanokért |
| translative | kovásztalanná | kovásztalanokká |
| terminative | kovásztalanig | kovásztalanokig |
| essive-formal | kovásztalanként | kovásztalanokként |
| essive-modal | kovásztalanul | — |
| inessive | kovásztalanban | kovásztalanokban |
| superessive | kovásztalanon | kovásztalanokon |
| adessive | kovásztalannál | kovásztalanoknál |
| illative | kovásztalanba | kovásztalanokba |
| sublative | kovásztalanra | kovásztalanokra |
| allative | kovásztalanhoz | kovásztalanokhoz |
| elative | kovásztalanból | kovásztalanokból |
| delative | kovásztalanról | kovásztalanokról |
| ablative | kovásztalantól | kovásztalanoktól |
| non-attributive possessive – singular |
kovásztalané | kovásztalanoké |
| non-attributive possessive – plural |
kovásztalanéi | kovásztalanokéi |
Derived terms
- kovásztalanság
Expressions
Further reading
- kovásztalan in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.