lóöszvér

Hungarian

Etymology

ló (“horse”) +‎ öszvér (“mule, hinny”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈloːøsveːr]
  • Hyphenation: ló‧ösz‧vér

Noun

lóöszvér (plural lóöszvérek)

  1. mule

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative lóöszvér lóöszvérek
accusative lóöszvért lóöszvéreket
dative lóöszvérnek lóöszvéreknek
instrumental lóöszvérrel lóöszvérekkel
causal-final lóöszvérért lóöszvérekért
translative lóöszvérré lóöszvérekké
terminative lóöszvérig lóöszvérekig
essive-formal lóöszvérként lóöszvérekként
essive-modal — —
inessive lóöszvérben lóöszvérekben
superessive lóöszvéren lóöszvéreken
adessive lóöszvérnél lóöszvéreknél
illative lóöszvérbe lóöszvérekbe
sublative lóöszvérre lóöszvérekre
allative lóöszvérhez lóöszvérekhez
elative lóöszvérből lóöszvérekből
delative lóöszvérről lóöszvérekről
ablative lóöszvértől lóöszvérektől
non-attributive
possessive – singular 		lóöszvéré lóöszvéreké
non-attributive
possessive – plural 		lóöszvéréi lóöszvérekéi
Possessive forms of lóöszvér
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. lóöszvérem lóöszvéreim
2nd person sing. lóöszvéred lóöszvéreid
3rd person sing. lóöszvére lóöszvérei
1st person plural lóöszvérünk lóöszvéreink
2nd person plural lóöszvéretek lóöszvéreitek
3rd person plural lóöszvérük lóöszvéreik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.