megindító
Hungarian
Etymology
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmɛɡindiːtoː]
- Hyphenation: meg‧in‧dí‧tó
- Rhymes: -toː
Participle
megindító
- present participle of megindít
Adjective
megindító (comparative megindítóbb, superlative legmegindítóbb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | megindító | megindítók megindítóak |
| accusative | megindítót | megindítókat megindítóakat |
| dative | megindítónak | megindítóknak megindítóaknak |
| instrumental | megindítóval | megindítókkal megindítóakkal |
| causal-final | megindítóért | megindítókért megindítóakért |
| translative | megindítóvá | megindítókká megindítóakká |
| terminative | megindítóig | megindítókig megindítóakig |
| essive-formal | megindítóként | megindítókként megindítóakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | megindítóban | megindítókban megindítóakban |
| superessive | megindítón | megindítókon megindítóakon |
| adessive | megindítónál | megindítóknál megindítóaknál |
| illative | megindítóba | megindítókba megindítóakba |
| sublative | megindítóra | megindítókra megindítóakra |
| allative | megindítóhoz | megindítókhoz megindítóakhoz |
| elative | megindítóból | megindítókból megindítóakból |
| delative | megindítóról | megindítókról megindítóakról |
| ablative | megindítótól | megindítóktól megindítóaktól |
| non-attributive possessive – singular |
megindítóé | megindítóké megindítóaké |
| non-attributive possessive – plural |
megindítóéi | megindítókéi megindítóakéi |
Further reading
- megindító in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.