megnyugtató
Hungarian
Etymology
megnyugtat + -ó
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmɛɡɲuktɒtoː]
- Hyphenation: meg‧nyug‧ta‧tó
- Rhymes: -toː
Participle
megnyugtató
- present participle of megnyugtat
Adjective
megnyugtató (comparative megnyugtatóbb, superlative legmegnyugtatóbb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | megnyugtató | megnyugtatók megnyugtatóak |
| accusative | megnyugtatót | megnyugtatókat megnyugtatóakat |
| dative | megnyugtatónak | megnyugtatóknak megnyugtatóaknak |
| instrumental | megnyugtatóval | megnyugtatókkal megnyugtatóakkal |
| causal-final | megnyugtatóért | megnyugtatókért megnyugtatóakért |
| translative | megnyugtatóvá | megnyugtatókká megnyugtatóakká |
| terminative | megnyugtatóig | megnyugtatókig megnyugtatóakig |
| essive-formal | megnyugtatóként | megnyugtatókként megnyugtatóakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | megnyugtatóban | megnyugtatókban megnyugtatóakban |
| superessive | megnyugtatón | megnyugtatókon megnyugtatóakon |
| adessive | megnyugtatónál | megnyugtatóknál megnyugtatóaknál |
| illative | megnyugtatóba | megnyugtatókba megnyugtatóakba |
| sublative | megnyugtatóra | megnyugtatókra megnyugtatóakra |
| allative | megnyugtatóhoz | megnyugtatókhoz megnyugtatóakhoz |
| elative | megnyugtatóból | megnyugtatókból megnyugtatóakból |
| delative | megnyugtatóról | megnyugtatókról megnyugtatóakról |
| ablative | megnyugtatótól | megnyugtatóktól megnyugtatóaktól |
| non-attributive possessive – singular |
megnyugtatóé | megnyugtatóké megnyugtatóaké |
| non-attributive possessive – plural |
megnyugtatóéi | megnyugtatókéi megnyugtatóakéi |
Further reading
- megnyugtató in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.