mondás

See also: mondas

Hungarian

Etymology

mond +‎ -ás

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmondaːʃ]
  • Hyphenation: mon‧dás
  • Rhymes: -aːʃ

Noun

mondás (plural mondások)

  1. phrase, saying (short written or spoken expression)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative mondás mondások
accusative mondást mondásokat
dative mondásnak mondásoknak
instrumental mondással mondásokkal
causal-final mondásért mondásokért
translative mondássá mondásokká
terminative mondásig mondásokig
essive-formal mondásként mondásokként
essive-modal — —
inessive mondásban mondásokban
superessive mondáson mondásokon
adessive mondásnál mondásoknál
illative mondásba mondásokba
sublative mondásra mondásokra
allative mondáshoz mondásokhoz
elative mondásból mondásokból
delative mondásról mondásokról
ablative mondástól mondásoktól
non-attributive
possessive – singular 		mondásé mondásoké
non-attributive
possessive – plural 		mondáséi mondásokéi
Possessive forms of mondás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mondásom mondásaim
2nd person sing. mondásod mondásaid
3rd person sing. mondása mondásai
1st person plural mondásunk mondásaink
2nd person plural mondásotok mondásaitok
3rd person plural mondásuk mondásaik

Derived terms

Compound words

Further reading

  • mondás in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.

Spanish

Verb

mondás

  1. second-person singular voseo present indicative of mondar
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.