nagyböjt

Hungarian

Etymology

nagy (big) +‎ böjt (fasting)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈnɒɟbøjt]
  • Hyphenation: nagy‧böjt
  • Rhymes: -øjt

Noun

nagyböjt (plural nagyböjtök)

  1. Lent (fasting period before Easter)

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative nagyböjt nagyböjtök
accusative nagyböjtöt nagyböjtöket
dative nagyböjtnek nagyböjtöknek
instrumental nagyböjttel nagyböjtökkel
causal-final nagyböjtért nagyböjtökért
translative nagyböjtté nagyböjtökké
terminative nagyböjtig nagyböjtökig
essive-formal nagyböjtként nagyböjtökként
essive-modal
inessive nagyböjtben nagyböjtökben
superessive nagyböjtön nagyböjtökön
adessive nagyböjtnél nagyböjtöknél
illative nagyböjtbe nagyböjtökbe
sublative nagyböjtre nagyböjtökre
allative nagyböjthöz nagyböjtökhöz
elative nagyböjtből nagyböjtökből
delative nagyböjtről nagyböjtökről
ablative nagyböjttől nagyböjtöktől
non-attributive
possessive – singular
nagyböjté nagyböjtöké
non-attributive
possessive – plural
nagyböjtéi nagyböjtökéi
Possessive forms of nagyböjt
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nagyböjtöm nagyböjtjeim
2nd person sing. nagyböjtöd nagyböjtjeid
3rd person sing. nagyböjtje nagyböjtjei
1st person plural nagyböjtünk nagyböjtjeink
2nd person plural nagyböjtötök nagyböjtjeitek
3rd person plural nagyböjtjük nagyböjtjeik

Further reading

  • nagyböjt in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.