oszlik

Hungarian

Etymology

Uncertain. Perhaps from Proto-Finno-Ugric *oća or *ońća (“part; to part, share, divide”) + -lik (frequentative-reflexive suffix). Cognates include Finnish osa (“part”), Estonian osa (“part”). [1][2]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈoslik]
  • Hyphenation: osz‧lik
  • Rhymes: -oslik

Verb

oszlik

  1. (intransitive) to be divided
  2. (intransitive) to disperse, dissipate
  3. (intransitive) to decompose

Conjugation

See variations here.

Conjugation of oszlik
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal 		3rd person sg,
2nd p. sg formal 		1st person pl 2nd person pl
informal 		3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. oszlok oszlasz oszlik oszlunk oszlotok oszlanak
def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd obj
past indef. oszlottam oszlottál oszlott oszlottunk oszlottatok oszlottak
def. ―
2nd obj
future
Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. oszlani fog.
archaic
preterite 		indef. oszlék oszlál oszla oszlánk oszlátok oszlának
def. ―
2nd obj
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. oszlik vala, oszlott vala/volt.
archaic future indef. oszlandok oszlandasz oszland oszlandunk oszlandotok oszlandanak
def. ―
2nd obj
condi­tional pre­sent indef. oszlanék oszlanál oszlana oszlanánk oszlanátok oszlanának
def. ―
2nd obj
past Indicative past forms followed by volna, e.g. oszlott volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. oszoljak oszolj or
oszoljál 		oszoljon oszoljunk oszoljatok oszoljanak
def. ―
2nd obj
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. oszlott légyen
infinitive oszlani oszlanom oszlanod oszlania oszlanunk oszlanotok oszlaniuk
other
forms 		verbal noun present part. past part. future part. adverbial participle causative
oszlás oszló oszlott ― oszolva (oszolván) oszlat

or (less commonly)

Conjugation of oszlik
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal 		3rd person sg,
2nd p. sg formal 		1st person pl 2nd person pl
informal 		3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. oszlok oszolsz oszlik oszlunk oszoltok oszolnak
def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd obj
past indef. oszoltam oszoltál oszlott oszoltunk oszoltatok oszoltak
def. ―
2nd obj
future
Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. oszolni fog.
archaic
preterite 		indef. oszlék oszlál oszla oszlánk oszlátok oszlának
def. ―
2nd obj
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. oszlik vala, oszlott vala/volt.
archaic future indef. oszlandok oszlandasz oszland oszlandunk oszlandotok oszlandanak
def. ―
2nd obj
condi­tional pre­sent indef. oszolnék oszolnál oszolna oszolnánk oszolnátok oszolnának
def. ―
2nd obj
past Indicative past forms followed by volna, e.g. oszlott volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. oszoljak oszolj or
oszoljál 		oszoljon oszoljunk oszoljatok oszoljanak
def. ―
2nd obj
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. oszlott légyen
infinitive oszolni oszolnom oszolnod oszolnia oszolnunk oszolnotok oszolniuk
other
forms 		verbal noun present part. past part. future part. adverbial participle causative
oszlás oszló oszlott ― oszolva (oszolván) oszlat
Potential conjugation of oszlik
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal 		3rd person sg,
2nd p. sg formal 		1st person pl 2nd person pl
informal 		3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. oszolhatok oszolhatsz oszolhat oszolhatunk oszolhattok oszolhatnak
def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd obj
past indef. oszolhattam oszolhattál oszolhatott oszolhattunk oszolhattatok oszolhattak
def. ―
2nd obj
archaic
preterite 		indef. oszolhaték oszolhatál oszolhata oszolhatánk oszolhatátok oszolhatának
def. ―
2nd obj
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. oszolhat vala, oszolhatott vala/volt.
archaic future indef. oszolhatandok
or oszlandhatok 		oszolhatandasz
or oszlandhatsz 		oszolhatand
or oszlandhat 		oszolhatandunk
or oszlandhatunk 		oszolhatandotok
or oszlandhattok 		oszolhatandanak
or oszlandhatnak
def. ―
2nd obj
condi­tional pre­sent indef. oszolhatnék oszolhatnál oszolhatna oszolhatnánk oszolhatnátok oszolhatnának
def. ―
2nd obj
past Indicative past forms followed by volna, e.g. oszolhatott volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. oszolhassak oszolhass or
oszolhassál 		oszolhasson oszolhassunk oszolhassatok oszolhassanak
def. ―
2nd obj
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. oszolhatott légyen
infinitive (oszolhatni) (oszolhatnom) (oszolhatnod) (oszolhatnia) (oszolhatnunk) (oszolhatnotok) (oszolhatniuk)
other
forms 		positive adjective negative adjective adverbial participle
― ― (oszolhatva / oszolhatván)

Derived terms

  • oszlás

(With verbal prefixes):

References

  1. ^ Entry #657 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Hungarian Research Centre for Linguistics.
  2. ^ oszlik in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • oszlik in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.