rémület

Hungarian

Etymology

rémül +‎ -et (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈreːmylɛt]
  • Hyphenation: ré‧mü‧let
  • Rhymes: -ɛt

Noun

rémület (usually uncountable, plural rémületek)

  1. fright, terror, horror, dread (sudden and violent fear)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative rémület rémületek
accusative rémületet rémületeket
dative rémületnek rémületeknek
instrumental rémülettel rémületekkel
causal-final rémületért rémületekért
translative rémületté rémületekké
terminative rémületig rémületekig
essive-formal rémületként rémületekként
essive-modal — —
inessive rémületben rémületekben
superessive rémületen rémületeken
adessive rémületnél rémületeknél
illative rémületbe rémületekbe
sublative rémületre rémületekre
allative rémülethez rémületekhez
elative rémületből rémületekből
delative rémületről rémületekről
ablative rémülettől rémületektől
non-attributive
possessive – singular 		rémületé rémületeké
non-attributive
possessive – plural 		rémületéi rémületekéi
Possessive forms of rémület
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rémületem rémületeim
2nd person sing. rémületed rémületeid
3rd person sing. rémülete rémületei
1st person plural rémületünk rémületeink
2nd person plural rémületetek rémületeitek
3rd person plural rémületük rémületeik

Derived terms

  • rémületes
Compound words
  • vakrémület
Expressions
  • rémületbe ejt
  • rémületbe esik
  • rémületben tart
  • rémületet kelt

Further reading

  • rémület in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.