szédülés

Hungarian

Etymology

From szédül +‎ -és.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈseːdyleːʃ]
  • Hyphenation: szé‧dü‧lés
  • Rhymes: -eːʃ

Noun

szédülés (plural szédülések)

  1. dizziness, giddiness, vertigo

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szédülés szédülések
accusative szédülést szédüléseket
dative szédülésnek szédüléseknek
instrumental szédüléssel szédülésekkel
causal-final szédülésért szédülésekért
translative szédüléssé szédülésekké
terminative szédülésig szédülésekig
essive-formal szédülésként szédülésekként
essive-modal
inessive szédülésben szédülésekben
superessive szédülésen szédüléseken
adessive szédülésnél szédüléseknél
illative szédülésbe szédülésekbe
sublative szédülésre szédülésekre
allative szédüléshez szédülésekhez
elative szédülésből szédülésekből
delative szédülésről szédülésekről
ablative szédüléstől szédülésektől
non-attributive
possessive – singular
szédülésé szédüléseké
non-attributive
possessive – plural
szédüléséi szédülésekéi
Possessive forms of szédülés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szédülésem szédüléseim
2nd person sing. szédülésed szédüléseid
3rd person sing. szédülése szédülései
1st person plural szédülésünk szédüléseink
2nd person plural szédülésetek szédüléseitek
3rd person plural szédülésük szédüléseik

Derived terms

  • szédüléses
  • szédülési

Further reading

  • szédülés in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.