széllelbélelt
Hungarian
Etymology
széllel (“with wind”) + bélelt (“lined”), literally “wind-lined”, from szél (“wind”) + -vel (“with”) + bélel (“to line”) + -t (past-participle suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈseːlːɛlbeːlɛlt]
- Hyphenation: szél‧lel‧bé‧lelt
- Rhymes: -ɛlt
Adjective
széllelbélelt (comparative széllelbéleltebb, superlative legszéllelbéleltebb)
- (derogatory) empty-headed, shallow
- Synonyms: üresfejű, léha
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | széllelbélelt | széllelbéleltek |
| accusative | széllelbéleltet | széllelbélelteket |
| dative | széllelbéleltnek | széllelbélelteknek |
| instrumental | széllelbélelttel | széllelbéleltekkel |
| causal-final | széllelbéleltért | széllelbéleltekért |
| translative | széllelbéleltté | széllelbéleltekké |
| terminative | széllelbéleltig | széllelbéleltekig |
| essive-formal | széllelbéleltként | széllelbéleltekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | széllelbéleltben | széllelbéleltekben |
| superessive | széllelbélelten | széllelbélelteken |
| adessive | széllelbéleltnél | széllelbélelteknél |
| illative | széllelbéleltbe | széllelbéleltekbe |
| sublative | széllelbéleltre | széllelbéleltekre |
| allative | széllelbélelthez | széllelbéleltekhez |
| elative | széllelbéleltből | széllelbéleltekből |
| delative | széllelbéleltről | széllelbéleltekről |
| ablative | széllelbélelttől | széllelbéleltektől |
| non-attributive possessive – singular |
széllelbélelté | széllelbélelteké |
| non-attributive possessive – plural |
széllelbéleltéi | széllelbéleltekéi |
Further reading
- széllelbélelt in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.