szójáték
Hungarian
Etymology
First attested in 1817. From szó (“word”) + játék (“play”). Calque of German Wortspiel. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1][2]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsoːjaːteːk]
- Hyphenation: szó‧já‧ték
- Rhymes: -eːk
Noun
szójáték (plural szójátékok)
- wordplay, pun, paronomasia
- Hyponym: szóvicc
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szójáték | szójátékok |
| accusative | szójátékot | szójátékokat |
| dative | szójátéknak | szójátékoknak |
| instrumental | szójátékkal | szójátékokkal |
| causal-final | szójátékért | szójátékokért |
| translative | szójátékká | szójátékokká |
| terminative | szójátékig | szójátékokig |
| essive-formal | szójátékként | szójátékokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szójátékban | szójátékokban |
| superessive | szójátékon | szójátékokon |
| adessive | szójátéknál | szójátékoknál |
| illative | szójátékba | szójátékokba |
| sublative | szójátékra | szójátékokra |
| allative | szójátékhoz | szójátékokhoz |
| elative | szójátékból | szójátékokból |
| delative | szójátékról | szójátékokról |
| ablative | szójátéktól | szójátékoktól |
| non-attributive possessive – singular |
szójátéké | szójátékoké |
| non-attributive possessive – plural |
szójátékéi | szójátékokéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | szójátékom | szójátékaim |
| 2nd person sing. | szójátékod | szójátékaid |
| 3rd person sing. | szójátéka | szójátékai |
| 1st person plural | szójátékunk | szójátékaink |
| 2nd person plural | szójátékotok | szójátékaitok |
| 3rd person plural | szójátékuk | szójátékaik |
References
- ^ szójáték in Károly Gerstner, editor, Új magyar etimológiai szótár [New Etymological Dictionary of Hungarian] (ÚESz.), Online edition (beta version), Budapest: MTA Research Institute for Linguistics / Hungarian Research Centre for Linguistics, 2011–2024.
- ^ szójáték in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- szójáték in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.