szószóló
Hungarian
Etymology
From szó (“word”) + szóló (“speaking”), from szól (“to speak”) + -ó (present-participle suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsoːsoːloː]
- Hyphenation: szó‧szó‧ló
- Rhymes: -loː
Noun
szószóló (plural szószólók)
- spokesperson, spokesman, spokeswoman (one who speaks as the voice of another person or a group of people)
- Synonym: szóvivő
- advocate (one who speaks on someone's behalf, in someone's place, usually on their behalf)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szószóló | szószólók |
| accusative | szószólót | szószólókat |
| dative | szószólónak | szószólóknak |
| instrumental | szószólóval | szószólókkal |
| causal-final | szószólóért | szószólókért |
| translative | szószólóvá | szószólókká |
| terminative | szószólóig | szószólókig |
| essive-formal | szószólóként | szószólókként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szószólóban | szószólókban |
| superessive | szószólón | szószólókon |
| adessive | szószólónál | szószólóknál |
| illative | szószólóba | szószólókba |
| sublative | szószólóra | szószólókra |
| allative | szószólóhoz | szószólókhoz |
| elative | szószólóból | szószólókból |
| delative | szószólóról | szószólókról |
| ablative | szószólótól | szószólóktól |
| non-attributive possessive – singular |
szószólóé | szószólóké |
| non-attributive possessive – plural |
szószólóéi | szószólókéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | szószólóm | szószólóim |
| 2nd person sing. | szószólód | szószólóid |
| 3rd person sing. | szószólója | szószólói |
| 1st person plural | szószólónk | szószólóink |
| 2nd person plural | szószólótok | szószólóitok |
| 3rd person plural | szószólójuk | szószólóik |
Further reading
- szószóló in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.