szentségtelen

Hungarian

Etymology

From szentség (“sanctity, holiness”) +‎ -telen (“-less, without”, privative adjective-forming suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsɛnt͡ʃeːktɛlɛn]
  • Hyphenation: szent‧ség‧te‧len
  • Rhymes: -ɛn

Adjective

szentségtelen (comparative szentségtelenebb, superlative legszentségtelenebb)

  1. (higher register) unholy, ungodly (insulting, disregarding, or mocking sacred things and matters)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szentségtelen szentségtelenek
accusative szentségtelent szentségteleneket
dative szentségtelennek szentségteleneknek
instrumental szentségtelennel szentségtelenekkel
causal-final szentségtelenért szentségtelenekért
translative szentségtelenné szentségtelenekké
terminative szentségtelenig szentségtelenekig
essive-formal szentségtelenként szentségtelenekként
essive-modal szentségtelenül —
inessive szentségtelenben szentségtelenekben
superessive szentségtelenen szentségteleneken
adessive szentségtelennél szentségteleneknél
illative szentségtelenbe szentségtelenekbe
sublative szentségtelenre szentségtelenekre
allative szentségtelenhez szentségtelenekhez
elative szentségtelenből szentségtelenekből
delative szentségtelenről szentségtelenekről
ablative szentségtelentől szentségtelenektől
non-attributive
possessive – singular 		szentségtelené szentségteleneké
non-attributive
possessive – plural 		szentségtelenéi szentségtelenekéi

Derived terms

Further reading

  • szentségtelen in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.