szimbolikus
Hungarian
Etymology
Borrowed from German symbolisch, from French symbolique.[1] With Latinate -ikus ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsimbolikuʃ]
- Hyphenation: szim‧bo‧li‧kus
- Rhymes: -uʃ
Adjective
szimbolikus (comparative szimbolikusabb, superlative legszimbolikusabb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szimbolikus | szimbolikusak |
| accusative | szimbolikusat | szimbolikusakat |
| dative | szimbolikusnak | szimbolikusaknak |
| instrumental | szimbolikussal | szimbolikusakkal |
| causal-final | szimbolikusért | szimbolikusakért |
| translative | szimbolikussá | szimbolikusakká |
| terminative | szimbolikusig | szimbolikusakig |
| essive-formal | szimbolikusként | szimbolikusakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szimbolikusban | szimbolikusakban |
| superessive | szimbolikuson | szimbolikusakon |
| adessive | szimbolikusnál | szimbolikusaknál |
| illative | szimbolikusba | szimbolikusakba |
| sublative | szimbolikusra | szimbolikusakra |
| allative | szimbolikushoz | szimbolikusakhoz |
| elative | szimbolikusból | szimbolikusakból |
| delative | szimbolikusról | szimbolikusakról |
| ablative | szimbolikustól | szimbolikusaktól |
| non-attributive possessive – singular |
szimbolikusé | szimbolikusaké |
| non-attributive possessive – plural |
szimbolikuséi | szimbolikusakéi |
Related terms
See also
- Appendix:Hungarian words ending in -ikus
References
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading
- szimbolikus in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.