szuka
Hungarian
Etymology
From Proto-Slavic *sùka.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsukɒ]
- Hyphenation: szu‧ka
- Rhymes: -kɒ
Noun
szuka (plural szukák)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szuka | szukák |
| accusative | szukát | szukákat |
| dative | szukának | szukáknak |
| instrumental | szukával | szukákkal |
| causal-final | szukáért | szukákért |
| translative | szukává | szukákká |
| terminative | szukáig | szukákig |
| essive-formal | szukaként | szukákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szukában | szukákban |
| superessive | szukán | szukákon |
| adessive | szukánál | szukáknál |
| illative | szukába | szukákba |
| sublative | szukára | szukákra |
| allative | szukához | szukákhoz |
| elative | szukából | szukákból |
| delative | szukáról | szukákról |
| ablative | szukától | szukáktól |
| non-attributive possessive – singular |
szukáé | szukáké |
| non-attributive possessive – plural |
szukáéi | szukákéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | szukám | szukáim |
| 2nd person sing. | szukád | szukáid |
| 3rd person sing. | szukája | szukái |
| 1st person plural | szukánk | szukáink |
| 2nd person plural | szukátok | szukáitok |
| 3rd person plural | szukájuk | szukáik |
Further reading
- szuka in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
Polish
Pronunciation
- IPA(key): /ˈʂu.ka/
- Rhymes: -uka
- Syllabification: szu‧ka
Verb
szuka
- third-person singular present of szukać