távozás
Hungarian
Etymology
Pronunciation
- IPA(key): [ˈtaːvozaːʃ]
- Hyphenation: tá‧vo‧zás
Noun
távozás (plural távozások)
- (formal) departure (quitting the community of the others or leaving a place)
Declension
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | távozás | távozások |
accusative | távozást | távozásokat |
dative | távozásnak | távozásoknak |
instrumental | távozással | távozásokkal |
causal-final | távozásért | távozásokért |
translative | távozássá | távozásokká |
terminative | távozásig | távozásokig |
essive-formal | távozásként | távozásokként |
essive-modal | — | — |
inessive | távozásban | távozásokban |
superessive | távozáson | távozásokon |
adessive | távozásnál | távozásoknál |
illative | távozásba | távozásokba |
sublative | távozásra | távozásokra |
allative | távozáshoz | távozásokhoz |
elative | távozásból | távozásokból |
delative | távozásról | távozásokról |
ablative | távozástól | távozásoktól |
non-attributive possessive – singular |
távozásé | távozásoké |
non-attributive possessive – plural |
távozáséi | távozásokéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | távozásom | távozásaim |
2nd person sing. | távozásod | távozásaid |
3rd person sing. | távozása | távozásai |
1st person plural | távozásunk | távozásaink |
2nd person plural | távozásotok | távozásaitok |
3rd person plural | távozásuk | távozásaik |
Related terms
Further reading
- távozás in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.