történetíró
Hungarian
Etymology
történet (“history”) + író (“writer”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈtørteːnɛtiːroː]
- Hyphenation: tör‧té‧net‧író
- Rhymes: -roː
Noun
történetíró (plural történetírók)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | történetíró | történetírók |
| accusative | történetírót | történetírókat |
| dative | történetírónak | történetíróknak |
| instrumental | történetíróval | történetírókkal |
| causal-final | történetíróért | történetírókért |
| translative | történetíróvá | történetírókká |
| terminative | történetíróig | történetírókig |
| essive-formal | történetíróként | történetírókként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | történetíróban | történetírókban |
| superessive | történetírón | történetírókon |
| adessive | történetírónál | történetíróknál |
| illative | történetíróba | történetírókba |
| sublative | történetíróra | történetírókra |
| allative | történetíróhoz | történetírókhoz |
| elative | történetíróból | történetírókból |
| delative | történetíróról | történetírókról |
| ablative | történetírótól | történetíróktól |
| non-attributive possessive – singular |
történetíróé | történetíróké |
| non-attributive possessive – plural |
történetíróéi | történetírókéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | történetíróm | történetíróim |
| 2nd person sing. | történetíród | történetíróid |
| 3rd person sing. | történetírója | történetírói |
| 1st person plural | történetírónk | történetíróink |
| 2nd person plural | történetírótok | történetíróitok |
| 3rd person plural | történetírójuk | történetíróik |
Further reading
- történetíró in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.