termény

Hungarian

Etymology

terem (“to yield, produce”) +‎ -ény (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtɛrmeːɲ]
  • Hyphenation: ter‧mény

Noun

termény (plural termények)

  1. produce, crop (harvested agricultural goods collectively, especially vegetables, fruit, cereal)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative termény termények
accusative terményt terményeket
dative terménynek terményeknek
instrumental terménnyel terményekkel
causal-final terményért terményekért
translative terménnyé terményekké
terminative terményig terményekig
essive-formal terményként terményekként
essive-modal — —
inessive terményben terményekben
superessive terményen terményeken
adessive terménynél terményeknél
illative terménybe terményekbe
sublative terményre terményekre
allative terményhez terményekhez
elative terményből terményekből
delative terményről terményekről
ablative terménytől terményektől
non-attributive
possessive – singular 		terményé terményeké
non-attributive
possessive – plural 		terményéi terményekéi
Possessive forms of termény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. terményem terményeim
2nd person sing. terményed terményeid
3rd person sing. terménye terményei
1st person plural terményünk terményeink
2nd person plural terményetek terményeitek
3rd person plural terményük terményeik

See also

Further reading

  • termény in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.