tisztel

Hungarian

Etymology

Of debated origin:[1]

  1. From tiszt +‎ -el (verb-forming suffix).
  2. Borrowed from a Slavic language.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtistɛl]
  • Hyphenation: tisz‧tel
  • Rhymes: -ɛl
  • Homophone: tiszttel

Verb

tisztel

  1. (transitive) to respect

Conjugation

Conjugation of tisztel
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal 		3rd person sg,
2nd p. sg formal 		1st person pl 2nd person pl
informal 		3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. tisztelek tisztelsz tisztel tisztelünk tiszteltek tisztelnek
def. tisztelem tiszteled tiszteli tiszteljük tisztelitek tisztelik
2nd obj tisztellek
past indef. tiszteltem tiszteltél tisztelt tiszteltünk tiszteltetek tiszteltek
def. tiszteltem tisztelted tisztelte tiszteltük tiszteltétek tisztelték
2nd obj tiszteltelek
future
Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. tisztelni fog.
archaic
preterite 		indef. tisztelék tisztelél tisztele tisztelénk tisztelétek tisztelének
def. tisztelém tiszteléd tisztelé tisztelénk tisztelétek tisztelék
2nd obj tisztelélek
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. tisztel vala, tisztelt vala/volt.
archaic future indef. tisztelendek tisztelendesz tisztelend tisztelendünk tisztelendetek tisztelendenek
def. tisztelendem tisztelended tisztelendi tisztelendjük tisztelenditek tisztelendik
2nd obj tisztelendelek
condi­tional pre­sent indef. tisztelnék tisztelnél tisztelne tisztelnénk tisztelnétek tisztelnének
def. tisztelném tisztelnéd tisztelné tisztelnénk
(or tisztelnők) 		tisztelnétek tisztelnék
2nd obj tisztelnélek
past Indicative past forms followed by volna, e.g. tisztelt volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. tiszteljek tisztelj or
tiszteljél 		tiszteljen tiszteljünk tiszteljetek tiszteljenek
def. tiszteljem tiszteld or
tiszteljed 		tisztelje tiszteljük tiszteljétek tiszteljék
2nd obj tiszteljelek
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. tisztelt légyen
infinitive tisztelni tisztelnem tisztelned tisztelnie tisztelnünk tisztelnetek tisztelniük
other
forms 		verbal noun present part. past part. future part. adverbial participle causative
tisztelés tisztelő tisztelt tisztelendő tisztelve (tisztelvén)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular
(and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
Potential conjugation of tisztel
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal 		3rd person sg,
2nd p. sg formal 		1st person pl 2nd person pl
informal 		3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. tisztelhetek tisztelhetsz tisztelhet tisztelhetünk tisztelhettek tisztelhetnek
def. tisztelhetem tisztelheted tisztelheti tisztelhetjük tisztelhetitek tisztelhetik
2nd obj tisztelhetlek
past indef. tisztelhettem tisztelhettél tisztelhetett tisztelhettünk tisztelhettetek tisztelhettek
def. tisztelhettem tisztelhetted tisztelhette tisztelhettük tisztelhettétek tisztelhették
2nd obj tisztelhettelek
archaic
preterite 		indef. tisztelheték tisztelhetél tisztelhete tisztelheténk tisztelhetétek tisztelhetének
def. tisztelhetém tisztelhetéd tisztelheté tisztelheténk tisztelhetétek tisztelheték
2nd obj tisztelhetélek
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. tisztelhet vala, tisztelhetett vala/volt.
archaic future indef. tisztelhetendek
or tisztelandhatok 		tisztelhetendesz
or tisztelandhatsz 		tisztelhetend
or tisztelandhat 		tisztelhetendünk
or tisztelandhatunk 		tisztelhetendetek
or tisztelandhattok 		tisztelhetendenek
or tisztelandhatnak
def. tisztelhetendem
or tisztelandhatom 		tisztelhetended
or tisztelandhatod 		tisztelhetendi
or tisztelandhatja 		tisztelhetendjük
or tisztelandhatjuk 		tisztelhetenditek
or tisztelandhatjátok 		tisztelhetendik
or tisztelandhatják
2nd obj tisztelhetendelek
or tisztelandhatlak
condi­tional pre­sent indef. tisztelhetnék tisztelhetnél tisztelhetne tisztelhetnénk tisztelhetnétek tisztelhetnének
def. tisztelhetném tisztelhetnéd tisztelhetné tisztelhetnénk
(or tisztelhetnők) 		tisztelhetnétek tisztelhetnék
2nd obj tisztelhetnélek
past Indicative past forms followed by volna, e.g. tisztelhetett volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. tisztelhessek tisztelhess or
tisztelhessél 		tisztelhessen tisztelhessünk tisztelhessetek tisztelhessenek
def. tisztelhessem tisztelhesd or
tisztelhessed 		tisztelhesse tisztelhessük tisztelhessétek tisztelhessék
2nd obj tisztelhesselek
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. tisztelhetett légyen
infinitive (tisztelhetni) (tisztelhetnem) (tisztelhetned) (tisztelhetnie) (tisztelhetnünk) (tisztelhetnetek) (tisztelhetniük)
other
forms 		positive adjective negative adjective adverbial participle
tisztelhető tisztelhetetlen (tisztelhetve / tisztelhetvén)

Derived terms

References

  1. ^ tisztel in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • tisztel in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.