véssz

• vésszél, vessz, vesszél

vész (“to perish”) +‎ -j (personal suffix)

• IPA^(key): [ˈveːsː]
• Hyphenation: véssz
• Rhymes: -eːsː

véssz

1. second-person singular subjunctive present indefinite of vész

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

• véssz (…) el, el … véssz ― elvéssz ― elvész
• véssz (…) meg, meg … véssz ― megvéssz ― megvész
• véssz (…) oda, oda … véssz ― odavéssz ― odavész
• and some more, see its derivatives with verbal prefixes.