vívsz

• vísz (archaic)

vív (“to fence”) +‎ -sz (personal suffix)

• IPA^(key): [ˈviːfs]
• Rhymes: -iːfs

vívsz

1. second-person singular indicative present indefinite of vív

This form also occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

• vívsz (…) ki, ki … vívsz ― kivívsz ― kivív
• vívsz (…) meg, meg … vívsz ― megvívsz ― megvív
• and some more, see its derivatives with verbal prefixes.