vakmerő

Hungarian

vak (“blind”) +‎ merő (“daring”)

vakmerő (comparative vakmerőbb, superlative legvakmerőbb)

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	vakmerő	vakmerők
accusative	vakmerőt	vakmerőket
dative	vakmerőnek	vakmerőknek
instrumental	vakmerővel	vakmerőkkel
causal-final	vakmerőért	vakmerőkért
translative	vakmerővé	vakmerőkké
terminative	vakmerőig	vakmerőkig
essive-formal	vakmerőként	vakmerőkként
essive-modal	—	—
inessive	vakmerőben	vakmerőkben
superessive	vakmerőn	vakmerőkön
adessive	vakmerőnél	vakmerőknél
illative	vakmerőbe	vakmerőkbe
sublative	vakmerőre	vakmerőkre
allative	vakmerőhöz	vakmerőkhöz
elative	vakmerőből	vakmerőkből
delative	vakmerőről	vakmerőkről
ablative	vakmerőtől	vakmerőktől
non-attributive possessive – singular	vakmerőé	vakmerőké
non-attributive possessive – plural	vakmerőéi	vakmerőkéi

Inflection (stem in *-e-*, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	vakmerő	vakmerőek
accusative	vakmerőt	vakmerőeket
dative	vakmerőnek	vakmerőeknek
instrumental	vakmerővel	vakmerőekkel
causal-final	vakmerőért	vakmerőekért
translative	vakmerővé	vakmerőekké
terminative	vakmerőig	vakmerőekig
essive-formal	vakmerőként	vakmerőekként
essive-modal	—	—
inessive	vakmerőben	vakmerőekben
superessive	vakmerőn	vakmerőeken
adessive	vakmerőnél	vakmerőeknél
illative	vakmerőbe	vakmerőekbe
sublative	vakmerőre	vakmerőekre
allative	vakmerőhöz	vakmerőekhez
elative	vakmerőből	vakmerőekből
delative	vakmerőről	vakmerőekről
ablative	vakmerőtől	vakmerőektől
non-attributive possessive – singular	vakmerőé	vakmerőeké
non-attributive possessive – plural	vakmerőéi	vakmerőekéi