vakmerőség
Hungarian
Etymology
Pronunciation
- IPA(key): [ˈvɒkmɛrøːʃeːɡ]
- Hyphenation: vak‧me‧rő‧ség
Noun
vakmerőség (plural vakmerőségek)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | vakmerőség | vakmerőségek |
| accusative | vakmerőséget | vakmerőségeket |
| dative | vakmerőségnek | vakmerőségeknek |
| instrumental | vakmerőséggel | vakmerőségekkel |
| causal-final | vakmerőségért | vakmerőségekért |
| translative | vakmerőséggé | vakmerőségekké |
| terminative | vakmerőségig | vakmerőségekig |
| essive-formal | vakmerőségként | vakmerőségekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | vakmerőségben | vakmerőségekben |
| superessive | vakmerőségen | vakmerőségeken |
| adessive | vakmerőségnél | vakmerőségeknél |
| illative | vakmerőségbe | vakmerőségekbe |
| sublative | vakmerőségre | vakmerőségekre |
| allative | vakmerőséghez | vakmerőségekhez |
| elative | vakmerőségből | vakmerőségekből |
| delative | vakmerőségről | vakmerőségekről |
| ablative | vakmerőségtől | vakmerőségektől |
| non-attributive possessive – singular |
vakmerőségé | vakmerőségeké |
| non-attributive possessive – plural |
vakmerőségéi | vakmerőségekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | vakmerőségem | vakmerőségeim |
| 2nd person sing. | vakmerőséged | vakmerőségeid |
| 3rd person sing. | vakmerősége | vakmerőségei |
| 1st person plural | vakmerőségünk | vakmerőségeink |
| 2nd person plural | vakmerőségetek | vakmerőségeitek |
| 3rd person plural | vakmerőségük | vakmerőségeik |
Further reading
- vakmerőség in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.