vessző
Hungarian
Etymology
Probably from Proto-Finno-Ugric *waćɜ (“thin, bendable branch or twig”) + -ő (diminutive suffix).[1][2]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈvɛsːøː]
- Hyphenation: vesz‧sző
- Rhymes: -søː
Noun
vessző (plural vesszők)
- comma (punctuation mark)
- cane (for corporal punishment)
- rod, stave, stick, wand (clarification of this definition is needed)
- (mathematics) prime
- wicker (for weaving baskets)
- (botany) twig, shoot, sprig
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | vessző | vesszők |
| accusative | vesszőt | vesszőket |
| dative | vesszőnek | vesszőknek |
| instrumental | vesszővel | vesszőkkel |
| causal-final | vesszőért | vesszőkért |
| translative | vesszővé | vesszőkké |
| terminative | vesszőig | vesszőkig |
| essive-formal | vesszőként | vesszőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | vesszőben | vesszőkben |
| superessive | vesszőn | vesszőkön |
| adessive | vesszőnél | vesszőknél |
| illative | vesszőbe | vesszőkbe |
| sublative | vesszőre | vesszőkre |
| allative | vesszőhöz | vesszőkhöz |
| elative | vesszőből | vesszőkből |
| delative | vesszőről | vesszőkről |
| ablative | vesszőtől | vesszőktől |
| non-attributive possessive – singular |
vesszőé | vesszőké |
| non-attributive possessive – plural |
vesszőéi | vesszőkéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | vesszőm | vesszőim |
| 2nd person sing. | vessződ | vesszőid |
| 3rd person sing. | vesszője | vesszői |
| 1st person plural | vesszőnk | vesszőink |
| 2nd person plural | vesszőtök | vesszőitek |
| 3rd person plural | vesszőjük | vesszőik |
Derived terms
- vesszőcske
- vesszős
- vesszőz
Compound words
- fűzfavessző
- hímvessző
- pontosvessző
- szőlővessző
- tizedesvessző
- vesszőcsapás
- vesszőfonás
- vesszőfutás
- vesszőkosár
- vesszőnyaláb
- vesszőparipa
References
- ^ Entry #1098 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Hungarian Research Centre for Linguistics.
- ^ vessző in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- vessző in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.