zöngés

Hungarian

Etymology

zönge +‎ -s

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈzøŋɡeːʃ]
  • Hyphenation: zön‧gés
  • Rhymes: -eːʃ

Adjective

zöngés (comparative zöngésebb, superlative legzöngésebb)

  1. (phonetics) voiced (sounded with vibration of the vocal cords)
    Antonym: zöngétlen

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative zöngés zöngések
accusative zöngést zöngéseket
dative zöngésnek zöngéseknek
instrumental zöngéssel zöngésekkel
causal-final zöngésért zöngésekért
translative zöngéssé zöngésekké
terminative zöngésig zöngésekig
essive-formal zöngésként zöngésekként
essive-modal
inessive zöngésben zöngésekben
superessive zöngésen zöngéseken
adessive zöngésnél zöngéseknél
illative zöngésbe zöngésekbe
sublative zöngésre zöngésekre
allative zöngéshez zöngésekhez
elative zöngésből zöngésekből
delative zöngésről zöngésekről
ablative zöngéstől zöngésektől
non-attributive
possessive – singular
zöngésé zöngéseké
non-attributive
possessive – plural
zöngéséi zöngésekéi

Derived terms

Further reading

  • (voiced [usually a consonant]): zöngés in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
  • ([dialectal, archaic] [re]sounding, reverberation): zöngés , redirecting to zengés in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.