zöngétlen
Hungarian
Etymology
From zönge (“sounding, voicing, vibrating”) + -tlen (“-less, without”, privative adjective-forming suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈzøŋɡeːtlɛn]
- Hyphenation: zön‧gét‧len
- Rhymes: -ɛn
Adjective
zöngétlen (comparative zöngétlenebb, superlative legzöngétlenebb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | zöngétlen | zöngétlenek |
| accusative | zöngétlent | zöngétleneket |
| dative | zöngétlennek | zöngétleneknek |
| instrumental | zöngétlennel | zöngétlenekkel |
| causal-final | zöngétlenért | zöngétlenekért |
| translative | zöngétlenné | zöngétlenekké |
| terminative | zöngétlenig | zöngétlenekig |
| essive-formal | zöngétlenként | zöngétlenekként |
| essive-modal | zöngétlenül | — |
| inessive | zöngétlenben | zöngétlenekben |
| superessive | zöngétlenen | zöngétleneken |
| adessive | zöngétlennél | zöngétleneknél |
| illative | zöngétlenbe | zöngétlenekbe |
| sublative | zöngétlenre | zöngétlenekre |
| allative | zöngétlenhez | zöngétlenekhez |
| elative | zöngétlenből | zöngétlenekből |
| delative | zöngétlenről | zöngétlenekről |
| ablative | zöngétlentől | zöngétlenektől |
| non-attributive possessive – singular |
zöngétlené | zöngétleneké |
| non-attributive possessive – plural |
zöngétlenéi | zöngétlenekéi |
Derived terms
Further reading
- zöngétlen in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.