αντάμωμα
Greek
Noun
αντάμωμα • (antámoma) n (plural ανταμώματα)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | αντάμωμα (antámoma) | ανταμώματα (antamómata) |
| genitive | ανταμώματος (antamómatos) | ανταμωμάτων (antamomáton) |
| accusative | αντάμωμα (antámoma) | ανταμώματα (antamómata) |
| vocative | αντάμωμα (antámoma) | ανταμώματα (antamómata) |
Related terms
- see: ανταμώνω (antamóno, “to meet”)