δυνατώτατος

Ancient Greek

Pronunciation

 

Adjective

δῠνᾰτώτᾰτος • (dŭnătṓtătosm (feminine δῠνᾰτωτᾰ́τη, neuter δῠνᾰτώτᾰτον); first/second declension

  1. superlative degree of δῠνᾰτός (dŭnătós)

Declension