κουφολόγος

Ancient Greek

Etymology

From κοῦφος (koûphos) +‎ λέγω (légō) +‎ -ος (-os).

Pronunciation

 

Adjective

κουφολόγος • (kouphológosm or f (neuter κουφολόγον); second declension

  1. lightly talking
    • 170 CE – 250 CE, Philostratus, Vita Apolloni 7.16:
      διεβάλλετο ὦ βασιλεῦ, ἔφη κουφολόγον οἱ σοφισταὶ χρῆμα καὶ ἀλαζὼν ἡ τέχνη, καὶ ἐπεὶ μηδὲν χρηστὸν τοῦ εἶναι ἀπολαύουσι, θανάτου γλίχονται, καὶ οὐ περιμένουσιν αὐτοῦ τὸ αὐτόματον, ἀλλʼ ἐπισπῶνται τὸν θάνατον ἐκκαλούμενοι τοὺς ἔχοντας ξίφη.
      diebálleto ô basileû, éphē kouphológon hoi sophistaì khrêma kaì alazṑn hē tékhnē, kaì epeì mēdèn khrēstòn toû eînai apolaúousi, thanátou glíkhontai, kaì ou periménousin autoû tò autómaton, all epispôntai tòn thánaton ekkaloúmenoi toùs ékhontas xíphē.
      (please add an English translation of this quotation)

Declension

Derived terms

References