φιλομαθέω

Ancient Greek

Etymology

From φιλομαθής (philomathḗs) +‎ -έω (-éō)

Pronunciation

 

Verb

φῐλομᾰθέω • (phĭlomăthéō)

  1. to be fond of learning, love learning, seek knowledge
    • 200 BCE – 118 BCE, Polybius, Histories 1.13:
      τοῦτον γὰρ τὸν τρόπον συνεχοῦς γινομένης τῆς διηγήσεως, ἡμεῖς τε δόξομεν εὐλόγως ἐφάπτεσθαι τῶν ἤδη προϊστορημένων ἑτέροις, τοῖς τε φιλομαθοῦσιν ἐκ τῆς τοιαύτης οἰκονομίας εὐμαθῆ καὶ ῥᾳδίαν ἐπὶ τὰ μέλλοντα ῥηθήσεσθαι παρασκευάσομεν τὴν ἔφοδον.
      toûton gàr tòn trópon sunekhoûs ginoménēs tês diēgḗseōs, hēmeîs te dóxomen eulógōs epháptesthai tôn ḗdē proïstorēménōn hetérois, toîs te philomathoûsin ek tês toiaútēs oikonomías eumathê kaì rhāidían epì tà méllonta rhēthḗsesthai paraskeuásomen tḕn éphodon.
      (please add an English translation of this quotation)

Conjugation

  • φιλομάθεια (philomátheia)
  • φιλομαθία (philomathía)

References